A Fiorentina elleni vereséggel bebizonyosodott, hogy egyetlen egy trófeát sem nyerhet idén a csapat. Ez a tény egyébként nem olyan meglepő, a legtöbb laziale egy tisztes, komoly középcsapati teljesítményért ezt el is fogadta volna, de jelen helyzetben egyedül az Olasz Kupa tartogatott valami kihívást. Bár nem simán, harcolva, küzdve, de kiesett a csapat. Mire számíthatunk ezek után, és miben bízhatunk, remélve a legjobbakat? Mikor Lotito annak idején átvette a klub vezetését, mindenki számára világossá tette, hogy ne várjon senki hatalmas pénzekből végrehajtott igazolásokat, és felejtsék el mihamarabb a Cragnotti-éra sikereit. Igaz, a klub adósságát egyre javuló mértékben csökkentette az elnök, de ezzel együtt jár az is, hogy esély sincs kiugró sikerre, pár millió euró a maximum, amiért igazol a klub, kivétel ez alól Zarate, de mióta végleg a Lazio tulajdona, egyáltalán nem szolgált rá horribilis árára.
Most pedig 3 pontra a kiesést jelentő helyektől, 23 nap eltelt az átigazolási szezonból, és a klub senkit nem igazolt még. Bár Floccari fél évre kölcsönbe Rómába került, és ez jól is sült eddig el, de a védelem égető gondjait képtelen megoldani a vezetőség. Volt itt szó már mindenkiről, konkrét ajánlat azonban nagyon kevés. Most a következő döntés előtt áll Lotito: vagy feladja eddigi elveit, és normális pénzen, normális játékosokat vásárol, vagy tartja magát ahhoz, amit eddig is csinált, ez esetben viszont felkészülhetünk rá, hogy egész tavasszal egyensúlyozni fog a csapat a bentmaradást érő helyeken, és hálát adhatunk majd az égnek, ha ezt a mutatványt sikeresen végrehajtják. Borult az ég Róma égszínkék fele fölött, és a megoldás sehol.
