Hetekkel ezelőtt az itáliai és nemzetközi lazialék között is robbanásszerűen terjedt el az az elsőre hihetetlennek hallatszó hír, hogy az olasz labdarúgás egyik legnagyobb szurkolói csoportja, az Irriducibili felfüggesztette tevékenységét.
Bár tudtuk – és sajnos ez alapjaiban mára sem változott – hogy klubunk mély és gyökereitől eredő válságban van, azt mégsem gondolhattuk, hogy ez is megtörténhet. Az okairól sajnos nem sokat tudunk, a következőkben tekintsük át érintőlegesen nem túl hosszú életét és megszűnésének bizonyítható lépéseit.
Annak a csoportnak, amelyik majd az 1987. október 18.-i Lazio-Padova meccsen nevezi el magát Irriducibilinek, azaz Rettenthetetlennek vagy Törhetetlennek, már a ’80-as évek közepén is megvannak a magjai. Érdekesség, hogy jobbára középkorú 30-40 év közötti drukkerek alkották a csoportot, fiatal alig volt található közöttük. A csoport szurkolói azt a spontán drukkolást akarták visszahozni, amelyik az 1970-es években jellemezte az olasz labdarúgást és csak úgy mint sok másban, ebben is ellentétei voltak az Eagles Supporters nevű formációnak, mely akkoriban vitte a prímet a Lazio ultrái között. Az Irriducibiliben nincs megkülönböztetés szurkoló és szurkoló között, nincsenek újszerű, modern eszközök, nincsenek kilométeres drapériák, hagyományos eszközökkel élnek. Egy nagy és közös szurkolói mag van, amely beborítja az északi karéjt.
1987. december hatodikára az összecsapás szükségszerűvé válik a két csoport ultrái között. A Genoa elleni meccsre Genovába a Supporters szurkolók autóbuszokkal érkeznek, míg az IRR emberei vonattal, több mint nyolcszázan, és nagy Irriducibili transzparenssel vonulnak egészen a meccs helyszínéig. Hatalmas sajtóvisszhang övezi ezt az antrét és a Nordban kitör a háború.
1988 őszén jelenik meg az IRR mindenki által ismert kabalája és jelképe, Mr. Enrich, aki fénymásolással és matricákkal kezd el rohamtempókban terjedni. Ebben az évben a római derbi első félidejében a Supporters vezeti a szurkolást, a másodikban az IRR. Jelzésértékű, hogy egy akkor 21 éves ifjú, Paolo Di Canio góljával 1-0-ra a Lazio nyeri a meccset és ettől a bajnokságtól kezdve az IRR átveszi véglegesen az irányítást, majd 1992-ben a Supporters hivatalosan is megszűnik.
Pár héttel ezelőtt még az IRR számított Olaszország egyik, ha nem a legjobban szervezett szurkolói csoportjának. Saját újságjuk volt, amely minden meccs alkalmával megjelent, La Voce della Nord címmel, mindennap jelentkező rádióműsoruk. Original Fans néven saját bolthálózat Rómában és környékén. ( A szerzőnek volt szerencséje ezen boltok egyikében látogatást tenni, az ott látott emberekre és hangulatra a fanatizmus egy nagyon csekély és semmit ki nem fejező szó.)
Nem szabad elfeledkezni karitatív tevékenységükről, fő profilja volt ennek a munkanélküliek és az elesettek támogatása. Komoly együttműködésben voltak a római Kis Jézus kórházzal, állatmenhelyeket támogattak. A dél-ázsiai cunami utáni gyűjtésüknek köszönhetően 900.000 liter tiszta ivóvizet jutattak el a legsúlyosabb helyzetben lévő területekre.
Akkor mi történhetett? Túl sok lett az ellenkező vélemény a csoportban és mint annyi kicsinek induló, de naggyá váló szervezetben, itt is komoly harc dúlt a vezetői pozíciókért. Az utolsó csepp a pohárban Renata Polverini, olasz politikus pózolása volt a Nordban, akit az ultrák a szerintük szurkolóellenes politika miatt meglehetősen nem kedvelnek és a Siena elleni meccs előtt a Banda Noantri tagjai szabályosan kiszorították a kanyarból az IRR híveit.
Úgy néz ki, hogy a Noantri egy időre biztos hogy győzött, mert az irányítást átvette az Irriducibilitől, csakúgy mint azok 20 éve a Supporterstől. A Noantri minden feltűnéstől mentes, profit nélküli szurkolást akar, ezek az elsődleges céljaik. Ennek érekében kisebb szurkolói csoportokkal egyesülve megalapították a Movimento Lazio Democratica nevű szervezetett, rövidítve az M.L.D.-t.
Nem tudni hogy mi lesz a sorsa az új vezető csoportnak, fogják-e minimálisan is követni az IRR útját, illetve hogy csak tetszhalott az IRR és erőt gyűjt, vagy valóban vége. A helyzet jelenlegi állása szerint utóbbi.
1987-2010 IRRIDUCIBILI
